Benyovszky Lajos 1880-ban elhatározta egy új kastély felépítését a régi helyén. Az építkezés elhúzódott egészen a XIX. század végéig, mert még dr. Borovszky Samu a XIX. század elején írt Pozsony vármegye és Pozsony város című könyvében sem említi ezt a kastélyt, pedig valóban figyelemreméltó építmény volt.
   A kastély emeletes, négyszárnyú épület saroktornyokkal, közülük három négyzet alakú, a keleti pedig nyolcszögű és ötemeletes épület volt. A homlokzatok díszítettek mindent, ami szépíthetett hasonló toronyépítkezést; rengeteg rizalit, erkély, árkád, különböző formájú ablakok, terasz, kovácsoltvas rács, hasábrusztika és főképp mellvéd, a kastélynak ódon jelleget ad. Hasonlóan oldották meg az udvart is.
   Abban az időben szélesítették ki az eredeti parkot a mai nagyságára. Lajos után fia, Rudolf (1874-1956) örökölte a kastélyt, aki különleges egyéniség volt. Rudolf diplomát szerzett állam- és jogtudományból. Rudolf jó zenész volt, sok kitűnő zeneművet komponált és már 11 évesen fellépett mint hegedűszólista a csallóközi árvízkárosultak megsegítéséért rendezett megyei koncerten Pozsonyban. Azután a kitűnő hegedűsnek, Hubay Jenőnek lett a tanítványa Budapesten. Sokszor szerepelt a pozsonyi rádióban. Később önállóan készített hegedűket. Jó festő is volt, több kiállítást rendezett. Benyovszky Rudolf a Csallóközi Múzeumi Társaság elnöke volt. Jószívű embernek ismerték, hiszen 1945-ig a baranyai árvaszék gondnokságának volt a jótállója, s az árvaszéket kitűnően irányította. Problémája akkor keletkezett, amikor 1920 után elkobozták birtokának jelentős részét. Ekkor a 2 000 hold földjéből alig 500 maradt meg. Rudolf látta, hogy ilyen hatalmas épületet képtelen lenne jó állapotban megtartani, ezért 1929-ben kezdte elbontani a kastélyt. Csak a keleti sarok maradt meg a nyolcszögletű toronnyal és a szomszédos szárnyak maradványaival, de ennek is csak a földszintje, talán, mint ennek az épületnek az emléke.
   Még ebben az évben gróf Benyovszky Rudolf elkezdte az új kastély építését a saját tervrajzai alapján, s 1930-ban fejezte be. Az épület nem messze áll a régi kastélytól (északra), és jól látható a főútról. A kastélyt az angol és a skót kastélyok mintájára építették valamiféle romantikus pszeudogótikus stílusban.

   A kastély 1948 után államosították, s később politikai iskolát helyeztek el benne. 1945-ben az épületet megszerezte a Pozsonypüspöki Tüdőgondozó Intézet, és az átalakítási munkák után, 1956-tól itt helyezték el az intézet fekvőrészlegét.

   Ebben az évben halt meg Benyovszky Rudolf, aki utolsó éveiben nagy nyomorban, megalázó körülmények között élt. Noha másoknak sokat segített, ő hiába várt a jótéteményre. A kastély még most is a Pozsonpüspöki Tüdőgondozó Intézet tulajdonában van.
   1991-től az SZK Egészségügyi Minisztériuma Üdülési Központja lett. Az angolpark területén új épületeket és fürdőt építettek. A park nagy része sűrű növényzetű.

   A Benyovszkyaknak a községben két sírboltja - mauzóleuma - volt. Az első a régi temetőben állt, melyet azonban már régebben felszámoltak. Ez volt a Benyovszky család régi sírhelye, melyet a XIX. század első felében építettek. Ez négyzet alapú, négy timpalommal és kupolával díszített klasszicisztikus stílusú épület volt. A mauzóleum belsejét igényesen oldották meg, stukkókkal, falsávokkal és a kupolát koronázó-párkányokkal díszítették. Az épületet 1994-ben lebontották, s az anyagát más építkezésre használták fel. Nagylég ezzel elvesztette az egyik jelentős műemlékét.

   A község északi részén új temetőt nyitottak, és a századfordulón a Benyovszky család új mauzóleumot építtetett. Ez szecessziós stílusú, négyzetes alapú, egyszerű homlokzatú épület. Ez az építmény már nem keltett olyan művészi hatást, mint az előző, ez szerényebb kivitelezésű.

   A kastélyt övező parknak erdő jellege van, mikroklimatikus szempontból rendkívül jelentős tájrészlet. A park első részében a bejárat és a kastély között a mai napig megőrződött a park eredeti állapota, egy részében egynyári növényeket és örökzöld fákat találunk. A parkerdő peremrészétől befelé haladva vegyesen található a hazai őshonos és az idegenből betelepített fafélék csoportja.

   A park terjedelmével, fekvésével, elrendezésével, növény- és madárvilágával tipikus síkvidékű Csallóközi tájrészlet.